The Hangover Part II. – Másnaposok 2. (2011)

Az első rész hihetetlenül nagy sikerén felbuzdulva Todd Philips időt és energiát nem kímélve azon dolgozott, hogy elhozhassa nekünk a történet következő, még ütősebb részét! Vagyis ez az, amit el akart velünk hitetni. Kezdem azt gondolni, hogy Hollywoodban valóban kihaló félben vannak a kreatív írók, a tehetséges rendezők és a klasszikus színészek, akik tényleg tudnak játszani. Az igazság az, hogy képtelen vagyok eldönteni, hogyan sikerült ez a film. Nem tudom azt írni nektek, hogy ez egy kihagyhatatlan alkotás, de azt sem, hogy időpazarlás. A valóság ugyanis az, hogy az első részt soha sem lehet felülmúlni, mert az alkotók, amikor ezen dolgoznak, rendszerint átesnek a ló túloldalára, vagy maguk is rájönnek, hogy jobbat csinálni nem lehet, így aztán összecsapják az egészet.
Ez alkalommal biztosan állíthatom, hogy az íróknak és a rendezőnek nem volt kellő érzékük a határvonalak megállapításához, túlzásokba estek, sőt felülmúlták Samantha botrányos kondom jelenetét is (Szex és New York II.). Ugyanakkor az is tény, hogy a moziban ülve együtt szakadtam a röhögéstől az összes többi nézővel, akik péntek délelőtthöz képest meglepően sokan voltak. És nem csak jókat, de sokat is nevettünk attól a pillanattól kezdve, hogy Phil (Bradley Cooper) a harmadik perc környékén felemelte a telefont.

Habár az írók újak (Craig Mazin, Scot Armstrong), a rendező és a történet a régi, habár ezúttal Stu (Ed Helms) esküvője az, amit Alan (Zach Galifianakis) megnehez ít. A farkas falka ezúttal Thaiföldre utazik, hogy részt vegyen Stu és Lauren (Jamie Chung: Álomháború) életének legboldogabb napján. Amire azonban egyikük sem számít az, hogy Alan mély depresszióba zuhan, miután hiába várja esküvői meghívóját. Így aztán Tracy (Sasha Barrese) és Doug (Justin Bartha) közbenjárására van szükség, hogy ő is ott lehessen az esküvőn. A bonyodalmak a reptéren kezdődnek, amikor Alan megismerkedik a menyasszony 16 éves öccsével, Teddy-vel (Mason Lee), aki mivel nem tagja a bandának, Alan szemében betolakodó és büntetést érdemel.
Legénybúcsú híján a fiúk a parton iszogatnak, természetesen a maguk bontotta üvegből, amikor rájuk borul a már ismerős sötétség. Egy lepukkant bangkok-i motelszobában ébrednek, s ahogy már megszokhattuk, extrém körülmények között. Akit pedig ezúttal nem találnak, az Teddy, a menyasszony öccse és a leendő após szemefénye. Stu tetoválása, Alan haja, Mr. Chow (Ken Jeong) szívmegállása és a mellénykés majom már csak hab a tortán. Miután kiheverik a kezdeti, sokkoló nehézségeket és megállapítják, hogy egyikük sem emlékszik semmire, Alan pedig megesküszik, hogy ezúttal nem tett semmi rosszat, nyakukba veszik a várost, hogy megtalálják Teddy-t. Azon kívül, hogy minden sarkon azt hallják, hogy akit egyszer Bangkok elnyelt az sosem kerül elő, találkoznak az orosz maffiával, néhány igen haragos szerzetessel, egy általuk leégetett bárral, Mr. Chow rosszarcú üzlettársával és egy transzvesztitával, aki bensőséges kapcsolatba került Stu-val.

Nyilvánvalóan ezúttal is poéngyárnak tekintették Alan gyengeelméjű karakterét, mert ezúttal is ő hordja össze a legtöbb baromságot, amik néhol viccesek, néhol viszont igen bosszantóak. Ed Helms ismételten tökéletesen alakítja a kiborult felelősségteljes férfit, Bradley Cooper pedig a „laza vagyok, nyugodjunk meg, és gondolkodjunk” fazont. Mr. Chow, nos, ő Mr. Chow, egy őrült drogos, akinek a nyakában liheg az Interpol és az FBI, következtetésképpen a srácokra nézve csak rosszat jelenthet.

Az egész film olyan, mint az első rész reboot-ja, ami ebből kifolyólag eleve nem is sikerülhetett túl jóra. Általában, ha sokat nevetek egy filmen, azt úgy könyvelem el magamban, hogy ez egy igen jó film volt, hiszen elérte a kívánt hatást: nevettem és jól éreztem magam. Ezúttal azonban a sok könnyfacsaró pillanat nem tudta ellensúlyozni azt a bizonyos átestünk a ló túloldalára dolgot. Egy felöltöztetett majom, aki egy díler közvetítője állati aranyos és jó fej, de hogy ugyanez a majom többször is lazán bagózik a filmben, nálam kiverte a biztosítékot. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy filmes trükknek vagyunk a szemtanúi, de az is lehet, hogy mocskosul jól sikerült elsikálni a technika árulkodó jeleit. Ugyanez áll a már ugyan elpusztult, de mégiscsak darabokra szaggatott disznóra, illetve Teddy levágott ujjára, habár ezekről tudom, hogy nem valódi jelenetek voltak. Az ominózus filmelem, ami pedig szerintem jócskán lekörözte Samantháét, a némasági fogadalmat tett buddhista szerzetes volt. Egy dolog, hogy az USA leégeti magát az Egyesült Arab Emirátusokban, de hogy egy film ilyen szinten lealázza a Buddhizmust, melynek több ezer követője és több ezer éves történelme van, az szerintem szégyen. Ki az az elmebeteg, aki megálmodik egy ősöreg szerzetest, belepakolja egy tolószékbe, aztán felesekkel és transzvesztita cicikkel keretezi? Számomra ez volt a mélypont és azóta se megy ki a fejemből.
Azt hiszem ez minden, ami a film ellen szól, no meg a sablon-sztori, de ezen felül a poénok többsége jóra sikerült, a rendezés majdnem tökéletes, a szereplők alakítják, amit kell, az esküvő helyszíne csodálatos, Bangkok pedig olyan, amilyen a valóságban: meleg, mocskos, zsúfolt és büdös. És persze Mike Tyson sem marad el. Aki ezek után úgy döntött, hogy megnézi a filmet, annak jó szórakozást kívánok, mert a hangulat garantált. Ám ha valaki lemond az élményről, azt is megértem.

www.hokum.hu [filmek_sorozatok_néznivalók]

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>